1876-ban kezdődött minden, az Otto motor megszületésével.
Majd 1892-ben az első dízelmotor, és végül 1896-ban az első autó elkészítésével a világ megváltozott számunkra.
Bátran merem ezt kijelenteni, hiszen nem csak a közlekedés vált gyorsabbá és egyszerűbbé ennek a csodálatos találmánynak köszönhetően, de egy igazi szerelmet és életérzést kaptak a Föld bolygó azon lakói, akik ellenállhatatlan vonzódást éreznek eme csodálatos szerkezetek iránt.
Az autókhoz viszonyulni sok féleképpen lehet.
Manapság, mint oly sok minden másra, az autókra is trendi lett ferde szemmel tekinteni.
Nagy divatját éli most a környezettudatosság és az alternatívság, de ezzel lépést tartva az autók világa is az elvárásokhoz méltóan fejlődik és változik, ezt ne felejtsük el.
Bár vitathatatlan, hogy a környezetszennyezéshez nagymértékben hozzájárult a járművek káros anyag kibocsájtása, mégis fontos, hogy lássuk, az éremnek mindig két oldala van.
Az autó létezése ugyan is nagyos sokat könnyített az emberek életén, felgyorsította a közlekedést, kényelmessé tette életünket.
Ma pedig már egyáltalán nem lehetetlen az sem, hogy valaki a környezettudatos autózás módját válassza.
Az autó egy használati eszköz, mely legyen bármilyen típusú is, karbantartására igen is figyelmet kell szentelnünk, ha a célunk egy megbízható és kiszámítható jármű birtoklása.
Egyes hiedelmek szerint könnyíthetünk az életünkön, ha autó választáskor szem előtt tartjuk a praktikumot, és olyan gépet választunk, mely a statisztikák szerint, jó eséllyel nem eszi le rólunk a nadrágot, és a tapasztalatok szerint kevéssé szerviz igényes.
Egy amerikai kutatás szerint a legproblémásabb és ezáltal a legmagasabb fenntartási költségű márka a BMW, (bár ez amerikai kutatás, az eredmény listán az Alfát nem találtam) míg ha valaki gazdaságosan akar autókázni, jobban teszi, ha a japán modellek közül válogat.
A Toyoták fenntartási költsége például – ugyanezen kutatás szerint – a megvásárlástól számított első 10 évben kevesebb, mint egyharmadába kerül, mint ha egy Bajor csodát kellett volna karbantartanunk ugyan ezen időszakban.
Na, persze egy Toyota sosem fogja tudni megadni azt, amit a gazdája elvár, ha ő speciel pont egy BMW kedvelő, és/vagy igazi autó szerelmes.
Mert igen is van az a réteg az autós társadalomban, ahol a tulajdonosok gépeikre nem használati eszközként, hanem egyfajta szerelemként, hobbiként tekintenek, és itt a bekerülési költség már-már elhanyagolható nézőpont a megálmodott végeredmény eléréséhez képest.
Egy darabig.
Az autós közösségek összetartó fonalai sok féle szálat rejtenek.
Az esetek többségében, a magyar fiatalok első autója – hacsak a szülők nem tudják megtámogatni a projektet – egy ikonikus, de legalább 20-25 éves „bódé”.
Ebben a körben a legfontosabb szempont a megjelenés, így simán előfordul, hogy egy 1,2-es motor hajtja az ültetett csicsás keretet.
Itt még átlagban kevés az igény és a jó ízlés, lényeg a feltűnés.
Morcosított motorházak, krómozott hűtőrácsok, sportlökhárítók és sufnituning xenonlámpák jellemzik a legjobban ezt a réteget, és elengedhetetlen a motoros láncfűrészek hangját idéző kipufogó rezonálás, de a csomagtartóba rejtett, azt elfoglaló mélyláda sem maradhat el.
Szép időszak ez, a szerelem kialakulásának időszaka, de ami ez után következik, az dönti el, hogyan is lesz a folytatás.
Ugyan is a kor haladtával az igények is változnak, és szépen lassan eljut az ember fia/lánya arra a pontra, hogy nem csak játékszerként, de pontos céljának meghatározott eszközeként tekintsen autójára.
Idővel már nem feltétlenül éri meg az ültető szett a kátyúkkal tarkított magyar utakra, áldozunk egy picit a praktikum oltárán, és beruházunk egy jobb, de azért még szerethető és nekünk tetsző járgányra, ahol a legfontosabb a kényelem.
Szemponttá válik a minél több extra, a bőrülés már télen fűthető, és tempomattal pihentetjük jobb lábunkat az autópálya gyorsan száguldó kilométerein.
Persze vannak az örök szerelmesek, akiknek mindig fog állni egy játékszer a garázsban, ha használja, ha nem, de legtöbbünk már csak autóstalálkozók és kiállítások alkalmával gyönyörködik az épített csodás szörnyekben.
A hétköznapokban pedig igyekszünk olyan járművet választani, aminek vezetési élménye és kényelme nyújtja számunkra azt az adrenalint, amit korábban az jelentett, hogy vártuk, a péntek esti krúzingból hazatérve, szombat reggelre még meg lesz-e vajon a forgalmink.
És ahogy a külcsíny egyre kevésbé számít, úgy lesz egyre fontosabb a műszaki rendezettség.
Hiába, megérik az ember a 20 000 km-enkénti olajcserére, a fékek precíz ellenőrzésére, a gátlók és lengéscsillapítók karbantartására, és beszerez magának egy megfelelő téli és nyári gumi szettet is, legalább 2-3 évente, mert nem akar bajt.
Az abroncsok fontosságát kiemelném, mert sokan nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget.
A nyári gumik barázdavastagsága éppúgy jelentőségteljes, mint a télieké, és az sem szerencsés, ha elöregedett gumikkal közlekedünk.
Senki ne higgye el, hogy a nyári jó a télre, vagy éppen fordítva.
És az sem igaz, hogy ha nem használjuk sokat, eljár az autó egy szett gumival vagy 5 évet.
A gondos sofőr ránéz vagy nézet még időként a szűrőkre is, és jó üzemanyagot tankol, nem csak az olcsó etanolost, és vásárlás után (ha csak nem új a gép) első dolog a teljes vezérlés csere, ugye?
Mert az autó a megfelelő törődést meghálálja, pontosan ugyan olyan mértékben, mint ahogyan ő azt igényei szerint megkapja, de ez fordítva is igaz.
Hivatkozhatunk az olasz, vagy francia autók megbízhatatlanságára a német precizitással szemben, de mindannyian ismerünk olyat, akit kivitt a világból az Alfa, – na, jó ez talán túlzás – nem volt vele sok baja, de nekem olyan barátom is van, aki az Isten pénzét is elköltötte egy híresen megbízható VW-re.
Egy dolgot sose felejtsünk el:
„Nincs bosszúsabb dög, mint az elhanyagolt asszony, és az elhanyagolt jármű!”
A gondos, játékból kinőtt autótulajdonos már nem bízza autója egészségét a véletlenre, nem bütyköl, csak ha muszáj, és tényleg érti, amit kell.
Jót akar magának és az autónak, a biztonságra hajt, inkább megbízható, jó szerelőt választ, akit időről időre egy felülvizsgálás apropójából meglátogat akkor is, ha nem észlel bajt.
És persze az alkatrészek közül is azt választja ki, ami hosszú távon fogja bírni, hiába, ez már a megfontoltság időszaka.
Jó esetben, ezekben a kérdésekben hagyatkozhatunk az autó dokira, ezért is olyan nagyon fontos, hogy ne csak jó diagnoszta legyen, de megfelelően tudja kivitelezni is az aktuális probléma megoldását.
Ne feledjük, a legjobb orvosság a megelőzés, és ez az autónkra épp úgy igaz.
Nem akkor kell szerelőhöz menni, amikor már kiesik alólunk a kocsi.
3 alapszabályt ne felejtsünk el:
- Sose feledkezzünk meg arról, hogy hozzáállásunk határozza meg életünk minőségét, és ez az autózás minőségére ugyan úgy vonatkozik.
- Törekedjünk a minőségre, figyeljünk a részletekre, és ha ez még egy kis szerencsével is párosul, nem érhet minket negatív meglepetés az utakon.
- A biztonságos autózáshoz nem csak biztonságos autó, de biztonságosan vezető, tudatos sofőr is kell!